Idézetek

-Mikor tegnap találkoztunk, ugyanezt csináltad.
- Már kiskoromtól kezdve a gondolataim mindig is az égben szárnyaltak.
- Miért?
- Nem tudom. Én csak... Úgy érzem, hogy a másik énem ott van. Hát nem romantikus? A gondolat, hogy az igazi énem ott van a felhők között, csodálatosan hangzik. Képesnek lenni ellátni olyan messzire és közben minden olyan jelentéktelennek tűnik a földön, és az ember képes felfedezni magában a mások iránti jóságot, nem gondolod?

Álom az égről. A felhők közt voltam. Volt ott egy világ, melyet sohasem láttam azelőtt. Hiszen így most, látod a felhők felettem vannak, de az álmomban, a felhők a lábam alatt voltak. A felhők közti résen át, láttam az óceán gyönyörű ragyogását. De még azt sem tudom megmondani, hogy milyen messze volt, mert minden a végtelenségig ért.

-Az álmaimban, visszamegyek az időben.
- Honnan tudod?
- Nem tudom, hogy magyarázzam, de tudom. Ez a szél illata miatt van, a szellő, mely kényezteti a bőröm, a levegő áramlása miatt és az évszakok múlása miatt. Tudom, hogy visszamegyek az időben.

- Az égben él egy magányos lány.
- Lány...az égben?
- Csak szomorú dolgokról álmodik. Sosem lesz boldog, ezért álmodik szomorú dolgokról. A hátán mozdulatlan szárnyak vannak. Melyeknek misztikus ereje van...ezek a szárnyak magukban tárolják rengeteg ember emlékeit. Kaptam egy tollat ezekből a szárnyakból..mert volt valaki, akivel találkozni akartam...És azt hittem, hogy ha őt boldoggá teszem akkor az égi lány is boldog lesz..."

"Az emberek nem élhetnek emlékek nélkül,
de csak az emlékeiknek sem élhetnek."

-Ez a gyermek azt mondta, "szeretném látni az óceánt."...de nem tudtam őt elvinni oda. Oly sok dolgot szerettem volt érte tenni,de egyetlen dolgot sem tudtam megtenni...habár a nyár még épphogy csak elkezdődött."